Abruzzói juhász kutya :

Történet

Pontos származása nem ismert. Egyes források szerint ősi olasz, illetve római fajta. Azoknak az ősi pásztorkutyáknak lehet a leszármazottja, amelyeket már a római kor előtt is ismertek Maremma és Abruzzo tájain. Mások szerint azonban Közép - Ázsiából származik, alighanem azoktól a nagy fehér keleti nyájőrzőktől, amelyek ezer évvel ezelőtt, lassan terjedtek el egész Európában. Az Abruzzói juhászkutya ősei idővel kisebbé váltak, mint a többi pásztorkutya, de megmaradt független és tartózkodó jellemük.

Külleme

Feltűnően szép, mutatós, hatalmas, izmos eb. Egész megjelenése tiszteletet parancsoló. Feje erőteljes, füle viszonylag kicsi, lelógó, ha figyel, kissé felfelé tartja. Fogai nagyok, harapása ollószerű. Szeme sötétbarna. Mellkasa mély, háta egyenes, feszes, fara enyhén lejtős. Végtagjai izmosak, mancsa kerekded. Farka lelóg. Szőrzete közepesen hosszú, dús, enyhén hullámos, a nyakán gallért alkot. Színe többnyire hófehér, de lehet elefánt- vagy csontszínű illetve halványsárga áryalatú is. Dús szőrzete hosszú, testhez simuló. A szőrszáak durva tapintásúak. A pofa, a fülek és a lábak elülső oldalának szőrszálai rövidek. A orr fekete, a szem pedig barna.

Jelleme

Igen megbízható kutya. Barátságos és hűséges, józan és nem kíméli önmagát. Bátor, értelmes és kiegyensúlyozott. Ritkán ugat. Gyengéd, de nem önállótlan vagy tolakodó, és sok helyzetben meglepően önállóan viselkedik. Kiváló őrkutyává nevelhető, amely igen meggyőző módon védelmezi családját és otthonát a nemkívánatos egyénektől. Az abruzzói juhászkutya általában elég jól kijön más kutyákkal és háziállatokkal is. A gyermekekkel szemben általában türelmes, sok mindent elvisel tőlük. Az idegenekkel szemben tartózkodóan viselkedik, hívatlan vendégeket nem enged be a család otthonába.

Rokon fajták

•     Kuvasz
  
•     Komondor
•     Pireneusi hegyikutya
•     Anatóliai pásztorkutya
•     Akbash dog

Affenpinscher :

 

 

Jellemzői

Kis termetű, gömbölyű fejű kutya. Járása szinte tipegő. Farkát felfelé tartja. Különleges szőre majomszerű külsőt kölcsönöz neki. Ez a kutya élénk és bolondos. Jellegzetes lakáseb, de jelzőkutyának is kiváló.

Méretei

• Marmagasság: A kanoknak és a szukáknak is 25-30 cm között van.
• Testtömeg: 4-6 kg
• Alomszám: 2-4 kölyök
• Várható élettartam: 9-12 év

Jelleme

A majompincs eleven, barátságos,bolondos és éber kutya. Kedves állat, igen hűséges a gazdájához és családjához. Meglepően jó őrkutya, és ugatni is szeret. A fajta jól kijön a gyerekekkel, feltéve, hogy azok tiszteletben tartják, nem bosszantják és nem bánnak vele játékszerként. Általában más kutyákkal is megfér, bár nem szívesen osztozik gazdáján és családtagjaikon más kutyákkal. A macskákkal és más háziállatokkal rendszerint nincs gondja, feltéve, hogy kölyökként kellemes tapasztalatokat szerzett velük. Az idegenekkel szemben tartózkodó.

Tanítása

A majompincs igen értelmes kutya, amely gyorsan megjegyzi a különböző parancsszavakat. A tanítása során fontos az egyértelműség és a következetesség, s a gyakorlás közben időnként játszani is kell vele, hogy a tanulás hosszam időn át élvezetes maradjon számára.

Mozgásigénye

A fajta mozgásigénye átlagos, általában jól alkalmazkodik a körülményekhez.

Szőrzete

A majompincs szőrzete dús, érdes, durva tapintású. Fejének érdes, tüskés jellegű szőre csak tovább erősíti a majomszerű külsőt. Borzas szemöldöke és dús szakálla, pofaszakálla és koronája van.

Afgán Agár :

Története

Az afgán agár egy kutyafajta, a Földközi-tenger keleti partvidékéről származik, az agarak közé tartozik. Azért tenyésztették, mert nagyon jó futó és nagyon jó látása volt. Az ókori kereskedelem során jutott el Afganisztánba. Több száz évig az afgán király kitűnő vadászkutyája volt. Három változata is létezik: az Üzbegisztánban, Tádzsikisztánban és Türkmenisztánban élő, kirgiz tajgánokra hasonlító rövid szőrű; a perzsa agárra emlékeztető, rojtos bundájú; valamint a hegyekben élő, és az Európába exportált hosszú szőrű változat. Modern változatát 1895 után Angliában tenyésztették. Az 1970-es években luxusállatként tartották számon.

Jellegzetessége

Nagyon méltóságteljes és érzékeny. Az idegenekkel szemben elég távolságtartó és sok benne a függetlenségi hajlam, ezért már zsengekorától kezdve gondos szocializációt és engedelmességre szoktatást igényel. Az emberek közt elterjedt tévhit, hogy nagyon buta fajta, de a butaságot ne tévesszük össze a makacssággal. Általában egy embert fogad el gazdájának, akiért mindent megtesz. Könnyen tanul, de az más kérdés, hogy engedelmeskedik-e a parancsoknak. Agár létére nem akkora a mozgásigénye, képes naphosszat egy kanapén feküdni. Nagyon kitartó, kiszemelt zsákmányát addig üldözi amíg el nem kapja.

Külső megjelenése

Az afgán agár jellegzetessége a hosszú selymes szőrtakaró. Az F.C.I. által minden szín elfogadott. Másik jellegzetessége, hogy hosszú, íves farka gyűrűben végződik. Koponyája hosszú, fején szinte hajszerű szőr található, fülét szintén hosszú szőrtakaró borítja. Orrtükre fekete, a világos színű kutyáknál a mályva szín is elfogadott.

Méretei:

• Magassága: 64–74 cm magas.
• Súlya:23–27 kg.

Élettartama:kb.12-14 év.

 

 Afrikai Oroszlán kutya :

 

Tulajdonságai

 

Leírás:

 

Nagy termetű, izmos állat. Feje elkeskenyedő. Szeme sötétbarna. Füle lelóg. Arcorri részén fekete maszkot visel. Végtagjai egyenesek, párhuzamosak. Farka lelóg, a végét kissé kunkorítja. Szőrzete rövid, hátán sajátos szőrbarázda van, amely a testszőrzettel ellentétes irányú, s a faroktól a fej felé húzódik. Színe sárgásvörös.

 

Tulajdonságai: Hűséges, megbízható, könnyen képezhető, jó természetű.

 

Profil: őrző-védő kutya

 

Marmagasság: kan 64–69 cm, szuka 61–66 cm

 

Testtömeg: szukák 30-35, kanok 40-45 Alomszám: 7-12 kölyök Várható élettartam: 10-14 év

 

Az ember mellett hűséges, jóindulatú társsá vált. Megbízhatósága, és veleszületett intelligenciája alkalmassá teszi a kiképzésre. Ültetvényeket, településeket, szafarik sátortáborait kellett őriznie az afrikai éjszakában, valamint ragadozó nagyvadakat kellett elriasztania. Ha kellett, harcba is szállt, és gyakran győzedelmeskedett, innen kapta nevét: oroszlánkutya. Napjainkban terület- és vagyonvédelemre képezik ki őket.

 

Nyugodt, kiegyensúlyozott, idegenekkel szemben tartózkodó, de nem agresszív, nem félénk. Nagy mozgásigényű. Rendkívül családcentrikus, kiváló őrző. Testileg-lelkileg kb. 2-3 éves korukra érnek meg.

Airedale terrier

 

A fajta története

Yorkshire grófság Aire folyója a legelőkkel tarkított Pennine-hegységben ered, és egy szénben gazdag iparvidéken, az Aire völgyében folyik tovább, majd az Ouse-ba torkollik, utolsó 60 kilométerén hajózhatóvá szélesedve. Az itt élő bányászoknak, vadászoknak, farmereknek és állatkereskedőknek olyan egyszerű, kemény, ügyes és sokoldalú kutyára volt szüksége, melyet bármilyen célra megbízhatóan alkalmazhattak, mely egyaránt volt kiváló vadász szárazon és vízen, a fácán mellett megfogta a patkányt is vagy akár képes volt marhát terelni. A fajta kialakítása során valószínűleg felhasználták többek között az otterhoundot, a bullterriert, az Old English terriert, sőt talán a gordon szettert is, színe és apportkészsége miatt. Idővel az Aire völgyében egyre egységesebb lett a kutyaállomány, és a kialakulóban lévő, sokoldalú és megbízható új munkakutya egyre távolabbi tájakon is hívekre talált. Sokáig egyszerűen working vagy waterside terriernek hívták, de a grófságban fekvő Bingley városának nevét is viselte egy ideig a fajta, majd elsőként dr. Gordon Stadles nevezte airedale terriernek, 1878-ban. Az Aire völgyében 1864-ben tartották az első kutyakiállítást, a Kheighly Agricultural Show keretében, külön osztállyal a „broken-haired” terriereknek. Itt szerepelt az airedale is, egyelőre waterside terrier néven. A Kennel Club 1886-ban már Airedale terrierként kezdte törzskönyvezni a fajtát. A fajta „ősapjának” Rattlert tartják, akinek Airedale Jerry nevű fia még nála is nagyobb hírnévre tett szert, ő volt Ch. Cholmondeley Briar, az első CC-t elnyerő airedale terrier apja.

Akhbash :

Származása és története

Nyúlánk teste és kiváló látása arra enged következtetni, hogy felmenői között agarak is szerepelhetnek. A török pásztorok tenyésztettek fehér pásztorkutyákat azért, hogy meg tudják különböztetni a ragadozóktól. A fehér európai pásztorkutyák elődjének számít.

Külleme

Hosszú vagy félhosszú szőrzetben létezik. Színe tiszta fehér. Továbbá világos és kerek szem, kissé lekerekített és V alakú aljú fülei, és kissé domború széles koponyája jellemzi.

Jelleme

Akárcsak az anatóliai juhászkutya, ez a fajta is kitünő őrkutya. Higgadt és méltóságteljes, kifejezetten ellenséges és bizalmatlan az idegenekkel szemben, és hosszas szocializáció után lehet csak belőle családi kedvenc.

Egyéb

Elsősorban az Amerikai Egyesült Államokban tartották nagyobb számban, ahol nyájőrzőként is alkalmazzák.

Adatok

• Marmagasság: kan 73-83 cm, szuka 73-78 cm,
• Tömeg: 37-47 kg,
• Alomszám: 6-10 kölyök,
• Várható élettartam: 12-15 év

 

 Akita Inu

 

Leírás

 

Az akita inu a legismertebb a japán spiccfajták közül, de a nemzetközi porondon csupán a közelmúltban jelent meg. Az Egyesült Királyságban és Amerikában az elmúlt években mutatták be kiállításon, s a japánok mindent megtesznek, hogy javítsák fajtatiszta állományukat. A vaddisznó-, őz-, sőt feketemedve-vadászatra kitenyésztett akita inu kétségtelenül hajlamos a szilajságra, de könnyen képezhető, és általában kiegyensúlyozott temperamentumú. Más kutyákat egyéb állatokat zsákmánynak tekinthet, ha nem velük együtt nevelkedett. Idegeneket nehezen tűr meg maga körül, természetéből adódóan védi területét (erre külön képezni nem ajánlott). A tanítást feltétel nélkül a gazdának kell végeznie, nem szabad kutyaiskolába adni. Rendkívül intelligens, könnyen tanul, de sűrűn előfordul, hogy makacskodik. Az akita nagyon családcentrikus, imád a gazdájával (gazdáival) együtt lenni, nem érzi jól magát egymagában. Egy japán kormányrendelet a nagydíjas akitákat nemzeti kinccsé nyilvánította.

 

Színek: vörös, szezám (sable), csíkos (brindl) és a fehér. A fent jelzett színeknél (kivétel a fehérnél) „uradzsirónak” kell lennie. Uradzsiro: fehér szőrzet a pofa szélső oldalain és az arcon, az állkapocs alatt, a torkon, a mellkason és a hason, a farok alsó vonalán és a lábak belső oldalain. Farkuk hosszú, felfelé göndörödik. Szemük mélyen ülő, kis méretű, sötétbarna és fekete körvonala van. Orruk nedves fekete, de a fehér színűnek hússzínű is lehet. Szájuk fekete, nem lóg lefelé, nyelvük rózsaszín. Fülük egyenesen áll felfelé, vagy kissé előrefelé mutat. Fejük alakja felülnézetből egyik csúcsán levágott háromszögre hasonlít.

Méret

A kan magassága 67 cm, a szukáé 61 cm (±3 cm). Testsúlya 30–45 kg.

Várható élettartam: 10–14 év.

Mozgásigény

Nincs szüksége sok sétáltatásra, de nem lehet kennelben tartani.

Szőrzetápolás

Átlagos mennyiségű alkalmankénti (1–2 hetente) kefélésből áll. Tavasszal és ősszel szőrzetet vált.

Etetés

Jó minőségű száraz, vagy konzerv kutyaeleség (lehetőség szerint kerülni kell a szóját, inkább rizs). Napi adagja kb. 0,5 kg.

Előnyei

• Erős és bátor
• Könnyen képezhető
• Elsőrangú házőrző
• Sokoldalú vadász és apportőr
• Jó temperamentumú
• Intelligens
• Nagyon hűséges, de csak gazdájához
• Feleslegesen nem ugat

Megszívlelendő

• Erélyesen, de kíméletesen kell fegyelmezni.
• Makacs

Érdekesség

Magyarországra az első akita Japánból érkezett, Farkasházi Miklóshoz és nejéhez, Farkasháziné Folkmann Zsuzsához. Ők honosították meg az országban. Ez idáig Európában se volt gyakori a fajta, sőt talán az első magyarországi jövevény volt Európában is az első.^[1]

Az akita ragaszkodása és hűsége már-már legendás. Tokióban, a sibujai pályaudvar előtt áll annak a Hacsikó nevű akitának a szobra, aki kilenc éven át mindennap ugyanazon a helyen várta haza gazdáját, aki egyik tanítási óráján elhunyt. A kutya utolsó leheletéig, szélben-napsütésben várt, míg 11,5 éves korában őt is utolérte a halál. A történetről film is készült Hacsi, a leghűségesebb barát címmel.

Alaszkai Malamut

 

Testfelépítése

Az alaszkai malamut erőteljes, zömök testében vastag csontok és erős izmok dolgoznak. Háta a marjától a csípőig enyhén lejt, lágyéka kifejezetten izmos. Farka a hátával egy vonalban tűzött, s hullámzó tollbokrétaként hordja a háta fölött, nem mereven begörbítve, és nem is lógatva. Mellkasa mély, lábai izmosak, vaskos csontozatúak, mancsai nagyok és zártak. Erős nyaka mérsékelten ívelt. Széles és erőteljes feje van. A koponya fülek között széles, és a szemek felé fokozatosan keskenyedik. A megtermett arcorri rész enyhén szűkül az orr irányában, de nem túl keskeny, és nem is túl telt. Az ék alakú, viszonylag kicsi fülek a koponya oldalánál merednek fel; amikor a kutya figyel, előrefelé fordulnak. Nagy,mandulavágású szemei kissé ferde metszésűek. Az alaszkai malamut harapása ollószerű. Az alaszkai malamut szőrzete kétrétegű: sűrű és durva fedőszőrzet alatt tömött,zsíros és gyapjas jellegű aljszőrzet húzódik. A nyári hónapokban a szőrzet rövidebb, és valamivel kevésbé sűrű. A megengedett színek skálája a világosszürkétől a feketéig terjed; a has és a lábak mindig fehér színűek. Előírás a pofán a sapkaszerű maszk; emellett megengedett a nyakon egy kis fehér folt vagy fehér gallér is. Az összefüggő, fehér szőrgallér is megengedett, de ez igen ritka. Vannak barna szőrzetű egyedek is, de ezek nem általánosan elfogadottak. A szem mindig barna.

Vérmérséklete

Értelmes, viszonylag önálló természetű fajta, barátságos és hűséges, ugyanakkor méltóságteljes is; megvan a saját akarata, s olykor domináns módon viselkedik. A szolgalelkűség távol áll a természetétől. Általában igen magabiztos és kiegyensúlyozott kutya. Józan és szívós, bundája minden időben kellő védelmet nyújt. Az alaszkai malamut nem szeret egyedül lenni. Némelyik nem jön ki a gyerekekkel de sok védelmezi a gazda gyerekeit, ha már be vannak neki mutatva (először távolságtartásra kell inteni a kutyát, hogy értse, vigyázni kell rá), és mindenki mással is elég barátságos, így házőrzőnek teljesen alkalmatlan. A vele azonos nemű más kutyákkal szemben domináns módon viselkedhet. Gazdájának tisztában kell lennie ezzel, már egészen kicsi korától kezdve el kell vennie a kutya kedvét az idegen kutyákkal szembeni domináns viselkedéstől. Macskát nem érdemes vele egy házban tartani, hacsak a kutya kölyökkora óta hozzá nem szokott e háziállat jelenlétéhez - ez utóbbi esetben gond nélkül együtt élhetnek. Mivel a malamut vadászösztöne még igen erős, nem árt a szocializációja során minél többféle állattal megismertetni, még a szarvasmarhákkal is.

 

 

Mozgásigény

Munkakutya. Szánhúzásra lett teremtve, így vérében van a sok mozgás, a húzás utáni vágy. Gyakran kell sétáltatni, futtatni, és hevederrel húzatni vele nagyobb, nehéz tárgyakat (pl: autó kerék, farönk) Nagy mozgástért igénnyel, de kis lakásban is elél.

Szőrzetápolás

A téli hónapokban nem igazán kell olyan gyakran kefélni, elég 1-2 alkalommal egy héten. A nyári hónapokban legalább kétnaponta fésülni kell, mert a szőre hullani kezd. Évente 2 alkalommal vedlik, aminek ideje - a versenyeztetők nagy keserűségére- kiszámíthatatlan. (lehet akár a tél közepén is) Többféle módon is történhet a vedlés: van, hogy egyenletesen vedlik, csak a kikefélt szőr mennyisége nő, van olyan, hogy csimbókokban hullajtja le régi bundáját, és néha egyik napról a másikra ledobja a teljes régi szőrét -ez utóbbi a kutyakiállításokon elég kínos tud lenni, ha az egyik nap még szép, ápolt szőrű kutyát mutattunk be, másnap meg egy pucér kis szánhúzót-. A vedlés időszakában tépő kefével lehet segíteni a szőr hullajtását.

Etetés

A nyers csontos húst, főtt-párolt zöldségeket, friss gyümölcsöt, és a konyhai hulladékokat szereti. A kész kaját is szereti, de a tápok nem elégítik ki étrendjét, inkább csak kiegészítőként ajánlott. A friss csont elengedhetetlen táplálékából, ezek erősítik csontozatát, állkapcsát, és tisztítják fogait. Az etetés felnőtt kutyáknál elég 1 alkalommal, -nyáron lehet heti 1 nap böjtöt is tartatni vele, hogy kitisztuljon a szervezete-. Az ételének mennyisége függ attól, hogy mekkora, milyen sokat mozog... kb. 80 - 100 dkg-ot eszik naponta, de figyelni kell, hogy a bordáit mindig érezzük, de a mellkasa ne süppedjen be.

Méretei

Marmagasság: kan: 64 cm, szuka: 58 cm Testtömeg: kan: 38 kg, szuka: 31 kg Várható élettartam: 12 év

Alpesi tacskókopó

Leírás

Kis termetű, hosszú testű, apró lábú, a tacskóra hasonlító kutya. Feje elhegyesedő. Szeme világos vagy sötét gesztenyebarna, élénk kifejezésű, füle lelóg. Törzse hosszú és izmos. Mellső végtagjai kissé görbék, vastag csontozatúak,^[1] hátulsó lábai izmosak, valamivel hosszabbak, mint a mellsők. Rövid és a nyak, valamint a farok kivételével sima szőrű.

Szőrzete a testen rövid, a nyak és a faroktájon hosszú, sűrű, kemény.^[2] Színe fekete, világosbarna rajzolattal, vörösesbarna vagy aranyvörös, mellkasán fehér folt megengedett.^[3]

Marmagassága 30-35 cm, testsúlya 15 - 18 kg lehet. Várható élettartama 10-14 év. A nőstény egyszerre 4-6 kölyköt ellik.

Tulajdonságai

Meglehetősen ellentmondó "egyéniség". Munka közben konok és kötekedő, családi körben szeretetre méltó és melegszívű. Félelmet nem ismerő, de barátságos és intelligens személyisége van. A gyerekekkel és a háziállatokkal szemben barátságos, de időnként előtörhet belőle a vadászösztön.

Alkalmazása

Nyúl-, róka-, őz- és vaddisznóvadászatra kitenyésztett fajta, vadkacsavadászatra is használják.^[4] Házban, ház körül ritkán tartják.

Kitenyésztése

A tacskókopó kitenyésztésére valamikor a 19. század közepén került sor, nagytestű kutyákat kereszteztek kopókkal. Egykor a német nemesség kedvenc kutyája volt, elsősorban kiváló szaglóérzéke miatt. Az 1880-as években Rudolf koronaherceg alpesi tacskókopók társaságában ment vadászexpedíciókra Egyiptomba és Törökországba.

A fajtát 1896-ban ismerték el hivatalosan, a Fédération Cynologique Internationale az alpesi tacskókopót a VI. csoport (Kopók és rokon fajták) 2. szekciójába (Vérebek) sorolta be a Bajor hegyi véreb (Bayrischer Gebirgsschweisshund) és a Hannoveri véreb (Hannover'scher Schweisshund) társaságában.^[5]

Amerikai buldog

Története

A buldog-dinasztia leszármazása a 400-as évekre tehető. Ekkortájt kezdett elkülönülni a nomád törzsek által Angliába hozott nagy testű, vaddisznó- és medvevadászatokra használt, masztiff jellegű kutyákból egy olyan típus, melyet a buldogok őseinek tekinthetünk. Mivel ebben az időben ismeretlen volt a „hobbikutyázás” fogalma, csak azoknak a kutyáknak volt helye a nap alatt, akik hasznos munkát végeztek. Természetesen a klasszikus értelemben vett tenyésztés is ismeretlen volt, inkább amolyan funkcionális szaporítás folyt, azaz csak a munkára legalkalmasabb, legrátermettebb és bizonyítottan jó egyedeket szaporították. A mészárosok – akiknek a buldog születését köszönheti – általában nagy testű, veszélyes állatok között dolgoztak, melyek a „siralomvölgy” felé tartva különösen csekély hajlandóságot mutathattak az együttműködésre. Ezért leginkább olyan kutyáknak vették hasznát, melyek megkönnyítették a vágóállatok hajtását, valamint képesek voltak az esetenként kitörő, elszabaduló nagy testű patások megzabolázására. Az általuk előszeretettel használt kutyák harciasságukkal, kitartásukkal és nem utolsósorban legendás fogáskészségükkel vívták ki elismerésüket, s a középkorban mészároskutyaként tesznek róluk említést. Az angol nyelvben később pedig találóan a „bull” (bika) és a „dog” (kutya)” szavak összevonásával, már buldogként aposztrofálták őket.

Leírás

Alkatilag még heterogén fajta, ami a különböző területeken eltérő feladatokat végző kutyák miatt alakulhatott így. Alapvetően két típusa különböztethető meg. Az egyik úgynevezett "standard", mely atletikusabb, könnyebb felépítésű, valamivel hosszabb orral rendelkezik, a másik a "bully", mely nehezebb, tömegesebb, szélesebb, nagyobb fejű, kicsit rövidebb orrú. Értelemszerűen a standard kutyák a legkülönfélébb kutyás sportokban jeleskednek, míg a bullyk a kutyavilág erőemelői, akik rövid távon robbanékonyak és félelmetes erejűek, tehát mondjuk bemelegítés nélkül helyből ledöntenek egy téglafalat, de hosszabb távon, például kimerítő futás után kell nekik egy szuszszanásnyi pihenő, hogy megismételjék a gyakorlatot.

Az amerikai buldog kedveli az embereket, nyitott a világgal szemben,és szívesen köt barátságot még vadidegenekkel is, feltéve hogy azok rossz szándék nélkül közelednek felé.Gazdájáért rajongó, végtelenül emberközpontú kutya.

• Tömeg: kan 41–68 kg, szuka 32–59 kg
• Marmagasság: kan 58–71 cm, szuka 51–66 cm
• Szín: fehér, vörös, szürkéssárga, csíkos, fehér foltos
• Ország: Amerika
• FCI-szám: 149

Irodalom

• Putnam, Dave. The Working American Bulldog. California: Bulldog Press. ISBN 0-9672710-0-2
• McDonald. The Book of the Bulldog. Neptune, NJ: TFH Publications. ISBN 0-86622-027-5
• Jenkins, Robert. The Story of the Real Bulldog. Neptune, NJ: TFH Publications. ISBN 0-7938-0491-4
• Miller, Lemuel. American Bulldog: Stories, facts & legends. Wildwood, Florida: Robert Beard. ISBN 1-86118-076-4

 

 

 

 

 

 

Oldal: Kutyafajták, négylábú barátaink
Szani Világa - © 2008 - 2024 - szanivilaga.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat